2006. november 12., vasárnap

An Inconvenient Truth

“Csak gondoljunk bele! Pár év alatt sikerült megállítanunk az ózonpajzs elvékonyodását azzal, hogy megszüntettük a káros hajtógázokat. Angliában már mind a két politikai oldal egyre jobban rálicitál a másikra, egyre komolyabb programokat hirdetnek a szén-dioxid kibocsátás lecsökkentése érdekében. Lassan a legmagasabb szinteken is ráébrednek, hogy innentől már nem babra megy a játék, ezért mindez egyre több országban nem politikai, hanem morális kérdés. S tudják, én azt hiszem, Churchillnek igaza volt, amikor azt mondta, hogy az amerikai emberek általában hajlandóak helyesen cselekedni, közvetlenül azután, hogy minden más alternatívát kimerítettek. Nekünk pedig most már nincs más alternatívánk, csak a túlélés!”

Forrás: index.hu

1 megjegyzés:

Krisztina írta...

Igen, sajnos igazad van. Most néztem meg másodszor ezt a hihetetlenül hatásos és szemet felnyitó, fejet a homokból kihúzó filmet. Itt tanulok az USA-ban, Kaliforniában 3 éve, és azt látom, hogy az amerikaiak hihetetlenül kényelmes életmódot folytatnak, minden szempontból. Az emberekben nincs kialakulva a spórolás, takarékosság, az újrahasznosítás szemlélete. Egyrészt, mert nincsenek rászorulva (itt aztán nem látni gyerekeket, akik visszaviszik az üres üvegeket/palackokat, amiből egy kis zsebpénzük lesz). Másrészt, mert sem a környezetük, sem a kormány (mint pl. Japánban v. Németországban), sem a szomszédos országok, v. esetleg egy nemzetközi szervezet, amihez tartoznak (mint az EU otthon) nem kényszeríti rá őket, hogy ilyenben gondolkodjanak. Az ország sajnos teljesen a maga ura ilyen szempontból. Most, hogy a benzinárak már egy pár éve felszállóágban vannak (a napokban lépte át a 3 dollár/gallon árat az államban az átlagár, ami még mindig a magyar átlagár fele, lényegesen magasabb jövedelem mellett), az emberek egyre tudatosabban keresik a takarékos (főleg japán) autókat. De olyasmi, hogy "ne égessünk 8 villanykörtét egyszerre, vagy ne folyassuk a forró vizet, ha nem muszáj", nincs kialakulva a nagyközönségben. (Tisztelet a kivételnek, aki tudatosan figyelmet fordít a környezetvédelemnek és a takarékosságnak.) A tény, hogy a XX. század elején a nagy amerikai olajtársaságok, mint a Standard Oil Rockefellerrel az élén, felvásárolták az ország legtöbb vasúttársaságát pusztán azért, hogy felszedjék a síneket és ilyen módon az autóiparnak biztosítsák az egyeduralmat (és persze garantálják saját jövőjüket azáltal, hogy a folyamatos olaj/üzemanyagszállítás kritikus és létfontosságú lett) sem segített a helyzeten. Az USA az elmúlt 100 évben az autó köré építette városait, iparát, egész gazdaságát és egy egész nemzet életmódját. Ezen nagyon nehéz lesz változtatni, és az emberek csak most ébredeznek. (Én pl. egy 25 ezres kisváros szélén lakom, ahová EGYÁLTALÁN nem jön ki semmilyen tömegközlekedési eszköz. Itt egyszerűen mindenki autóval jár mindenhová.)
Remélem, a film lassan de biztosan (inkább gyorsan és biztosan) átformálja az itteni emberek gondolkodásmódját.